48 éve oszlott fel a Beatles

A bejelentést megelőző években láthatóan szaporodni kezdtek a feszültség jelei a zenekaron belül. Az 1968-ban kiadott White Album felvételei alatt kilépett a Beatlesből Ringo Starr, akit csak nagy nehezen tudtak visszacsalogatni a csapatba. Ez az oka annak pl., hogy a Back in the USSR dobsávját McCartney játszotta fel, mivel akkor éppen nem volt dobosuk. A legendás Lennon-McCartney páros intézménye is már a múlt homályába veszett, ugyanis sokkal inkább lehetett két, alkalmanként összedolgozó, de alapvetően önálló szerző működésének tekinteni munkájukat, mint a két feltüntetett név sugallta dalszerző műhelynek.

Ezt bizonyítja a White Album hanganyaga is, amin egyetlen valódi kollaborációból származó dal sem szerepel, hanem egyértelműen önálló Lennon, McCartney, Harrison és Starr dalok szerepelnek rajta, sok helyütt úgy, hogy még a többiek hangszeres segítségére sem tartott igényt a szerző és egymagában játszotta fel a dalt (I Will, Julia, Martha My Dear, stb). Tehát, az eltávolodás jelei már ekkor adottak voltak és ezen még sokat rontott a később csak nagy nehézségek árán Let It Be lemezzé összekalapált katasztrofális Get Back szessön.

1968 legvégén azzal a szándékkal vonult stúdióba a Beatles, hogy visszatérnek a gyökereikhez, semmi produceri máguskodás, meg orkesztrális megoldások, úgy fognak dalokat felvenni, mint régen. Ehhez társult az az elképzelés is, hogy mi lenne, ha először a zenekar története során beengednék a tévét is a stúdióba, hadd rögzítse, ahogyan összerak egy albumot a Beatles. Nos, ehelyett a tévé azt vette fel, ahogyan feloszlik a Beatles.

Amikor a kamerák előtt nem hosszas, végtelen vitákban szívták egymás vérét – egy ilyen során állt fel George Harrison, hogy ő ezt nem csinálja tovább, ám ekkor a szakadást még sikerült megakadályozni –akkor a különböző tudatmódosítók által szponzorált középsúlyos kutyaütésekkel égették magukat és a drága stúdióidőt. 1969 januárjának végére egyértelművé vált, hogy vannak dolgok, amiket fölösleges erőltetni, így egy kurta furcsán lezavart, de ettől függetlenül remek koncertet követően, a stúdióban egy 60 órás vágatlan szörnyszülöttet hátrahagyva mindenki elmenekült.

Ez azonban még nem jelentette a zenekar végét, ugyanis tavasszal a tagok rájöttek, hogy ennyire dicstelenül azért nem illik befejezni egy ilyen pályafutást, így a Beatles a belső vitákat több-kevesebb sikerrel félretéve még egyszer, utoljára letehette a névjegyét a minden szempontból zseniális Abbey Road lemezzel.  De alig egy hónappal az Abbey Road megjelenését követően Lennon már jelezte a többieknek, hogy kiszáll, ám arra még sikerült rávenni, hogy a közben Phil Spector kezei alatt nagy türelemmel készülő Let It Be (emlékszünk a 60 órás szörnyszülöttre?) megjelenéséig tartsa titokban ezt a szándékát. A zenekar szakadását látó, a Beatlesre gyakorlatilag az addigi életét feltevő McCartney ekkor elvonult két hónapra részegen heverni a skóciai farmjára, majd nagy nehezen összeszedve magát, nekifogott egy szólólemez felvételeinek. 1970 tavaszára el is készült vele, ám a piacra dobás nem várt akadályokba ütközött. Küszöbön állt ugyanis a Let It Be megjelenése és a többiek nem akarták, hogy a friss McCartney lemez rontsa az előbbi eladási rátáit, így Lennon és Harrison leboltolták a már kitűzött megjelenési dátummal rendelkező Paul lemez hátrébb sorolását. Na, ekkor tört el valami McCartneyban, a döntést kézbesítő szerencsétlen Ringot szinte szó szerint kidobta a házából, majd megjelentette a szólóanyagát és a mellé kiadott, interjús formában megírt sajtóközleményében bejelentette a zenekar feloszlását.