Zenemánia: folytatódik a beavatás

Annak, aki ezt a feladatot felvállalja, nagyon jó érzékkel kell megtalálnia azt a hangot, amit izgalmasnak, érdekesnek találnak olyanok is, akik szeretik ugyan a zenét, de nem a mindennapjuk része a zenei nyelv, vagyis nem zenészek. Zenei elemzései, érdekességekben bővelkedő magyarázatai a 21. század nézője számára is fogyaszthatóvá teszi az elhangzó műveket. A zenei utazás ezúttal a szimfonikus költemények világába visz. Ez az évad csupa meglepetést, azt is mondhatnánk, hogy igazi zenei csemegéket tartogat. Zenei anyagát a késő romantikától egészen a modern korig az európai és orosz zeneszerzők itthon méltánytalanul ritkán játszott szimfóniáiból meríti. A beavató koncertsorozat által olyan zeneszerzőket ismerhetnek meg jobban a nézők, akik kivétel nélkül káprázatos tehetségek, koruk kiemelkedő szimfonistái, akik egyedi tónusokkal gazdagították a zenetörténet színes palettáját.

  

A zeneszerzők között szerepel Saint-Saëns, akihez tán a legkorábbi zenei élmény köthető, hiszen sokan már egészen zsenge korukban találkoznak Saint-Saëns Állatok farsangja című művével. Ő is mindössze három esztendős, amikor a zenével szoros barátságot köt, s megírja első zongoradarabját, s alig hét, amikor a párizsi nagyközönséget elkápráztató zongorahangversenyt ad. Hallható lesz César Franck szimfonikus költeménye, akinek hatása nemcsak zenei nagyszerűségében keresendő, hanem személyiségében is. A Notre Dame orgonistája is volt, így a humánum, az egyszerűség, a vallásos érzelem és a szorgalom örök emberi értékeit képviselte egész élete során. Általa a francia szimfonikus tradíció sokéves hanyatlás után képes volt megújulni. A késő romantikus Glazunovot szülőhazájában az orosz Brucknernek is nevezik. A címet természetesen tehetségének köszönheti, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy I. szimfóniáját 1882-ben mutatták be, s az ekkor még csak éppen pelyhedző álló 16 éves fiatalembert a szentpétervári muzsikusok egyenrangú kollégaként kezdték kezelni. A színes kínálatot nemcsak a romantika nagymesterei képviselik, hanem a 20. század zenetörténetének nagyjai is, köztük a finn nemzetiségű svéd zeneszerző Jean Sibelius, akinek még halála is a zenéhez kapcsolódik, ugyanis aközben érte a végzetét okozó agyvérzés, mialatt 1957 szeptemberében Helsinkiben az V. szimfóniáját játszották. Megismerkedhet a közönség a cseh Bohuslav Martinů szimfonikus költeményeinek egyikével is, vagy a dánok nagy kedvencével, Carl August Nielsennel, aki a romantikával szembefordulva, a barokk előtti korok zenéjére építve alkotta meg saját modern stílusát. A felsorolásból természetesen nem hiányozhat Jacques Ibert francia komponista és a 20. század egyik legsokoldalúbb és legszemélyesebb zeneszerzőjének tartott Honegger.

Bárki is válik majd a felsorolt szerzők közül a közönség személyes kedvencévé, egy biztos, kivétel nélkül hatalmas tehetségű zeneszerzők, akik már gyermekkorukban elköteleződtek a zenével, hogy felnőve halhatatlan művekkel ajándékozzák meg a zeneirodalmat.