2024. november 22.
Hallott már a „Nagy gőzmozdonyüldözésről”?

Hallott már a „Nagy gőzmozdonyüldözésről”?

Egy évszázaddal a nagy vonatrablás előtt, 1862. április 12-én az amerikai polgárháború apropójából pár északi gerilla úgy döntött, hogy elkötnek egy déli gőzmozdonyt és egy kicsit rontanak a Konföderáció vasúti lefedettségének arányán.

A polgárháború nyugati hadszínterén távolról sem ment olyan jól a szekér a Konföderációnak, mint keleten, ahol hamarosan a legendás Lee tábornok fogja vezetni a déli csapatokat. 1862. április 6-án és 7-én a Tennessee állambeli Shilonál nagy vereséget szenvedtek az északi szövetségiektől, melynek következtében egyértelművé vált, hogy az állam nagy része északi ellenőrzés alá került és a helyi északi parancsnok, az egyébként polgári szakmája szerint csillagász Mitchel vezérőrnagy már a következő konföderációs nagyváros, Chattanooga bevételét tervezgette. Igen ám, de tervének kivitelezése komoly akadályokba ütközött. A várost övező vízi és domborzati természetes védelmi vonal a korszak haditechnikai színvonalán leküzdhetetlen problémát jelentett, így az egyetlen esély Chattanooga elfoglalására a kiéheztetés lett volna, azt meg úgy nehéz megvalósítani, hogy közben a déliek egyik legforgalmasabb vasútvonala épp oda fut be és úgy hordhatják az utánpótlást befelé, ahogyan csak nem szégyellik.

 

A mentő ötletet a déli születésű civil, mellékállásban északi kém James J. Andrews szállította. A terv annyiból állt, hogy Andrews és 23 fős civilekből és katonákból álló önkéntes csapata átszivárognak a konföderációs vonalakon, eljutnak az ellenséges területek szívét képező Georgiába, majd elkötik az első vonatot, amit találnak, és elviszik Chattanoogáig, közben akkora károkat okozva a déli infrastruktúrában (sínek, távíróvezetékek, váltók, hidak stb.) amekkorát csak bírnak.

 

Volt, aki átaludta az akciót

Az akció már eleve rosszul kezdődött, ugyanis a civil ruhában sunnyogó gerilláknak csak egy része tudott eljutni a megbeszélt georgiai találkozópontra, ugyanis volt, aki elaludt és kihagyta az egész bulit, illetve olyanok is akadtak, akiket időközben berántottak a déliek katonának. Életerős férfiak voltak és a Konföderáció seregének pont ilyen fiúkra volt szüksége. A sunnyogók pedig egészségesebbnek tartották, ha nem azzal hárítják el a megtiszteltetést, hogy kösz, srácok, de nem lehet, mivel északi partizánok vagyunk, úgyhogy kénytelenségből lázadónak szegődve meg kellett várniuk a megfelelő alkalmat a szökésre, ezzel természetesen lekésve a megbeszélt randevút.

1862. április 12-én az Atlantából Chattanoogába tartó vonat pihenőt tartott a georgiai Big Shanty (a mai Kennesaw) közelében. A korszakban a vonatokon még nem volt divat az étkezőkocsi és egyébként is gyakran meg kellett állni, hogy üzemanyagot (szenet) és vizet vételezzenek. Így az emberi és gépi feltöltéseket összekötötték, ameddig az utasok a Lacy Hotelben megreggeliztek, addig a személyzet beszerezte a Chattanoogáig elegendő szénutánpótlást. Itt léptek akcióba Andrewsék, akik azért is választották ezt az állomást, mert nem volt távírója, így a rablás híre is lassabban tudott csak terjedni.

 

Hajtányon eredt a nyomukba

A gerillák azonban nem számoltak a General – így hívták a mozdonyt – elhivatott kalauzával William Fullerrel, aki két vasutas kíséretében előbb gyalog, majd nem sokra rá hajtányon üldözőbe vette a rablókat. Ez ma már komikusnak tűnhet, ám érdemes figyelembe venni, hogy a nehéz terep miatt a vonat 24 km/h átlagsebességgel volt csak képes haladni, és időnként meg is kellett vele állni, hogy Andrewsék végrehajthassák szabotázsakcióikat. Így már egy elkötelezett üldözőnek, akár gyalog is jó esélye volt utolérni a menekülőket. Ráadásul Fuller időközben egy másik gőzmozdonyra is szert tett, és mivel a sínrombolás annyira nem sikerült jól, ezért nagyobb hatásfokkal tudta folytatni az üldözést.

 

Jajj a civileknek!

Végül mindössze 30 kilométerre Chattanoogától a Generalból kifogyott a szén és Andrewsnak és csapatának el kellett hagynia. Innentől már felgyorsultak az események és a vonatrablókat gyorsan kézre kerítették. A korszak hadijoga alapján az önkéntesek közül kiválogatták a civileket és viszonylag kevés cécót követően felkötötték őket, mint kémeket, így járt Andrews is, a katonáknak nagyobb mázlijuk volt, őket hadifoglyokként kezelték, és idővel kicserélték őket északiak fogságába esett konföderációs katonákkal.

Az akciót, bár kudarcba fulladt, mégis nagy elismeréssel fogadták északon, ennek bizonyítéka, hogy a benne részt vett katonák elsőként kapták meg az USA történetében a legmagasabb katonai kitüntetést, a Becsületérmet. A vonatrablást övező komikus jelenetek (hajtányos, illetve gyalogos üldözés) pedig a 20. század első felének egyik legismertebb és legnagyobb sikerű vígjátékának, a Buster Keaton féle Generálisnak váltak ihletőivé.

A képen a gerillaakció vége látható, mikor hátrahagyják a vonatot, forrás: Wikipédia

Megosztás